Aromaterápia

Aromaterápia: illóolajok, virágvíz és illatdiffúzorok, amelyeket analitikai minőségük alapján válogattunk ki

Az aromaterápia a gőzdesztillációval vagy – a citrusfélék esetében – hidegpréseléssel kivont illóolajokban található biokémiai hatóanyagok felhasználásán alapul. Ez nem egységes gyakorlat: a Haute-Provence-ban 1200 méteres tengerszint feletti magasságban termelt finom levendula illóolaj (Lavandula angustifolia) 30–45% linalol és 25–45% linalil-acetát kromatográfiás profiljával, és a síkságon termesztett, 5–12% kámfor tartalmú levendulaolaj (Lavandula x intermedia) között a dokumentált tulajdonságok eltérőek, és a gyakorlati felhasználásuk nem cserélhető. Ez a különbség nem elhanyagolható azok számára, akik komolyan használják ezeket a termékeket.

Olvassa el az illóolaj adatlapját vásárlás előtt: a fontos adatok

A HEBBD (botanikailag és biokémiailag meghatározott illóolaj) megnevezés nem egy hivatalos, szabályozott címke, de jelzi, hogy a szállító megadja a teljes botanikai nevet a taxonómiai szerzővel, a termelő szervet (levél, virág, fa, gyökér), a származási országot, adott esetben a kemotípust és a gázkromatográfiás eredményt. Az a szállító, aki nem tudja ezeket az adatokat megadni, nem foglalkozik komoly aromaterápiával, függetlenül attól, hogy milyen tanúsítványok szerepelnek a csomagoláson.

A kemotípus egy növényfaj genetikailag azonos, de a tengerszint feletti magasság, a napfénynek való kitettség vagy a talaj jellege miatt jelentősen eltérő tulajdonságú olajat termelő biokémiai változatát jelöli. A legjobban dokumentált példa a rozmaring: Rosmarinus officinalis kámforos CT (epilepsziában szenvedők és terhes nők számára kerülendő), cineolos CT (légutakat tisztító, magas 1,8-cineol-koncentrációval), verbenonos CT (májra ható, verbenon- és bornil-acetát-koncentrációval). A kemotípus megjelölése nélkül „rozmarint” vásárolni értelmetlen a tudatos aromaterápiában. Ez az első ellenőrzés, amit minden vásárlás előtt el kell végezni.

Az illóolajok használati módjai és hígítási szabályai

A légterjesztés az illatmolekulákat az olaj felmelegítése nélkül juttatja a levegőbe, így megőrizve annak hőérzékeny alkotóelemeit. A víz nélküli hidegpárologtató diffúzor mikrocseppek formájában juttatja a levegőbe a tiszta olajat; az ultrahangos diffúzor az olajat vízzel hígítja a diffúzió előtt, és emellett párásítja a levegőt. Mindkettőnek megvan a maga felhasználási területe: a porlasztás erős illathatást biztosít kis helyiségekben, az ultrahangos diffúzor pedig hosszabb ideig tartó illatot biztosít nagyobb helyiségekben. A hővel működő lámpák és illatpálcikák szigorú értelemben véve nem tartoznak az aromaterápiához, mivel a hő lebontja a hatóanyagok egy részét.

A bőrre történő alkalmazáshoz szisztematikus hígításra van szükség egy hordozó növényi olajban. A felnőtteknél általánosan elfogadott biztonsági szabvány 2–3%, azaz 1–2 csepp illóolaj 5 ml növényi olajhoz. Egyes, fenolokban nagyon gazdag olajok, mint például a timol tartalmú kakukkfű, a kompakt oregánó vagy a 70–85% eugenolt tartalmazó szegfűszeg, még erősebb, 0,5–1% körüli hígítást igényelnek, és soha nem szabad tiszta formában a bőrre kenni őket. A jojoba növényi olaj (Simmondsia chinensis, technikailag egy folyékony viasz-észter, nagyon stabil az oxidációval szemben), a makadámia (Macadamia integrifolia, gazdag palmitoléinsavban) vagy a vadrózsa (Rosa rubiginosa, gazdag linolsavban) zsírsavprofilja eltérő, ami befolyásolja a végső készítmény penetrációját és indikációját.

Hidrolátok: a desztilláció gyakran alábecsült mellékterméke

A hidrolát a gőzdesztilláció során nyert virágvíz. Vízoldható aromás molekulákat tartalmaz, amelyek eltérnek az illóolajban koncentrálódóktól, és gyakran kiegészítik azokat. A damaszkuszi rózsa hidrolátja (Rosa damascena, származási hely: Bulgária, a Rózsák völgye vagy Marokkó, Kelaat M’Gouna régió) a rózsa illóolajánál sokkal nagyobb arányban tartalmaz 2-fenil-etanolt, és a legtöbb esetben hígítás nélkül, közvetlenül a bőrre kenve, arcsprayként vagy ápoló készítmények összetevőjeként használható. A jó minőségű hidrolát tiszta, nem tartalmaz szintetikus tartósítószert, természetes, 3,5 és 5 közötti savas pH-értéke biztosítja a megfelelő stabilitást. Sötét üvegben vagy fénytől védve tárolandó, ideális esetben a felnyitás után hűtőszekrényben.

Gyakorlati kiválasztási kritériumok az ebben a kategóriában található termékekhez

Illóolaj vásárlása előtt mindig ellenőrizzen négy pontot a következő sorrendben: a teljes botanikai nevet, a kemotípus feltüntetésével, ha a fajnak több is van; a termelő szervet és az extrakciós módszert (virágos csúcsok, levelek, kéreg, fa; gőzdesztilláció, hidegpréselés vagy szuperkritikus CO₂-extrakció, amely jobban megőrzi bizonyos hőérzékeny összetevőket); a származási országot és a termesztési feltételeket (tanúsított ökológiai gazdálkodás, vadon termő növények gyűjtése, a levendula esetében a tengerszint feletti magasság); végül a csomagolást: színezett üvegpalack beépített cseppentővel, a tervezett felhasználásnak megfelelő mennyiségben.

• Egyedi illóolajok: teljes botanikai név kemotípussal, CPG-eredmény kérésre elérhető, 5–30 ml-es színezett üvegpalack a használat gyakoriságától függően
• Szinergiák és növényi olajok: összetevők listája arányokkal, a hordozóolaj botanikai nevével, a frissesség értékeléséhez szükséges préselés vagy desztillálás dátumával

Ebbe a kategóriába tartoznak az egyedi illóolajok, a dokumentált speciális felhasználásra összeállított szinergiák, a hidrolátok, a kozmetikai minőségű növényi olajok és a diffúziós kiegészítők. A leírások tartalmazzák a rendelkezésre álló analitikai adatokat, az elismert használati óvintézkedéseket és a jelenlegi fitokémiai kutatások által azonosított ellenjavallatokat. A komoly aromaterápia az információval kezdődik: tudni kell, mit vásárolunk, miért, és hogyan használjuk azt kockázat nélkül.