Olivier

Olívafából készült ingaórák: kivételes anyag a műszeres radiesteziához

Az olajfa (Olea europaea, Oleaceae család) az egyik ritka fafajta, amelyet jósló inga készítéséhez használnak, és amely mérhető fizikai tulajdonságai révén teljes mértékben igazolja hírnevét. Sűrűsége a fa korától és a törzs felhasznált részétől függően 0,85 és 0,95 g/cm³ között változik, ami jelentősen nehezebbé és sűrűbbé teszi, mint a puszpángot (0,78 g/cm³) vagy a bükköt (0,72 g/cm³). Egy jól megmunkált, 35 mm hosszú és legfeljebb 18 mm átmérőjű olajfa inga általában 10 és 16 gramm között nyom, ami pontosan megfelel a műszeres radiesteziában ajánlott súlytartománynak, így kezdő és tapasztalt gyakorlók számára egyaránt elérhető.

Az olajfa szálszerkezete a másik oka annak, hogy a hangszerkészítésben és a precíziós esztergálásban választják: szálai összefonódnak, néha hullámosak, ami a csiszolt felületen szabálytalan erezetet eredményez, amelynek színei a mézsárgától az olíva zöldig terjednek, sötétbarna vagy fekete erezettel. Ez a szerkezeti sajátosság nem csupán dekoratív. Az összefonódó szálak miatt a fa kevésbé hajlamos a repedésre a finom esztergálás során, ami lehetővé teszi a hegyes csúcsok és kúpos formák kialakítását anélkül, hogy a fa túlzottan törékeny lenne. Az olajfa keménysége a Janka-skálán körülbelül 2700 lbf-ra becsülhető, ami összehasonlítható egyes, ellenállóságukról híres egzotikus fafajokéval.

Az eredeti olajfa eredete és azonosítása

A forgácsoláshoz használt olajfák többsége a Földközi-tenger térségéből származik: Olaszországból (Toszkána és Puglia), Tunéziából, Marokkóból (Marrákes és Fez régiói), Spanyolországból (Andalúzia) és a francia Provence-ból. Az olajfa csak a tuskókból vagy az elhalt ágakból ad forgácsolható fát: az élő fát nem vágják ki. Ez magyarázza az anyag viszonylagos ritkaságát, és részben indokolja a tömeggyártott importfákhoz képest magasabb árát. Az eredeti olajfából készült óra látható, aszimmetrikus erezetű: ha a darab teljes felületén tökéletesen egyenletes erezetet és azonos színt mutat, akkor nagy valószínűséggel más fafajról van szó, amelyet festettek vagy lakkoztak, hogy utánozzák az olajfát.

A piacon vannak úgynevezett „olajfából készült” óraművek, amelyek valójában újrahasznosított fából (agglomerált forgács) vagy meleg tónusokra festett bükkfából készülnek. A különbség szabad szemmel is látható egy lakkozatlan darabon: a természetes olajfa felülete tapintásra enyhén olajos, sejtjei természetes olajokat tartalmaznak, amelyek a kéz melegétől a felszínre kerülnek. Ez az olajtartalom az olajfának a puszpángnál vagy a rózsafánál nagyobb nedvességállóságot és időben stabil viselkedést kölcsönöz. A inga súlya az évszakok függvényében nem változik jelentősen, ami fontos szempont egy radiesteziás és geobiológiai mérőeszköz esetében.

Olajfából készült inga a radiesteziához: súly, forma és viselkedés

A radiesteziás gyakorlatban a inga anyagának megválasztása a felhasználástól és a gyakorló proprioceptív preferenciáitól függ. A fának két olyan előnye van, amelyet sem a kő, sem a fém nem kínál. Hőmérsékletileg semleges: a kéz nem érezte hidegnek vagy melegnek, amikor megfogta, ellentétben a sárgaréz vagy kvarc ingaival, amelyek elnyelik vagy továbbítják a testhőt. Nem ferromágneses, ami kizárja az esetleges gyenge mágneses mezőkkel való kölcsönhatást a geobiológiai mérések során.

Egy 10–15 gramm súlyú, kúpos vagy tojás alakú olajfából készült inga, 14–16 cm-es rozsdamentes acél lánccal, olyan természetes rezgési frekvenciával rendelkezik, amely jól megfelel egy kezdőnek: nem túl lassú, ami lassítaná a válaszok olvashatóságát, és nem túl gyors, ami hosszú üléseken fárasztaná a kezet. Tapasztalt gyakorlók számára, akik egy érzékenyebb inga után kutatnak, a sűrű olajfából készült, 40 mm-es hatszögletű hegyű, 10 cm-es rövid lánccal ellátott modell jobb irányérzékenységet biztosít a radiesteziás táblán. Az olajfából faragott mermet vagy egyiptomi formájú inga modellek súlya méretüktől függően 18–22 gramm: ez a tartomány alkalmas térképeken vagy terveken végzett munkához, ahol az inga tehetetlensége kiszűri a zavaró mikromozgásokat.

• Radiestezia kezdőknek: 8–14 g, tojás- vagy kúp alakú, 15 cm-es rozsdamentes acél lánc, 25–30 mm-es hegy
• Tapasztalt gyakorló: 14–22 g, hatszögletű vagy mermet hegy, 10–12 cm-es lánc, teljes hossz 40–50 mm
• Használat táblán vagy kártyán: nehezített kúpos forma, 18–25 g, rövid lánc a zavaró rezgések amplitúdójának csökkentése érdekében
• Egy eredeti olajfa azonosítása: aszimmetrikus, egyenetlen sárgászöld erezet, enyhén zsíros felület a lakkozatlan fán, szövevényes erezet, amely ferde fényben látható

Olívafából készült jósló inga karbantartása

Az olajfa természetesen ellenálló, de néhány óvintézkedés meghosszabbítja a faragott inga élettartamát. Kerülje a nagyon száraz és folyamatosan fűtött helyeken való tárolást: 30% alatti relatív páratartalom mellett a fa idővel megrepedhet a faragás feszültségterületein. Évente egyszer elég, ha forralt lenolajjal vagy méhviasszal ápolja, melegen felvitt, majd azonnal letörölve, így megőrizheti a fa természetes nedvességtartalmát és a felület selymes megjelenését. Soha ne tegye ki az olajfából készült ingaórát vízbe, még rövid ideig sem: ha a fa nincs lakkozva, kapilláris hatással felszívja a nedvességet, és enyhén deformálódhat vagy megváltozhat a súlya, ami közvetlenül befolyásolja a rezgési frekvenciáját, és így a használat közbeni reakcióképességét.

A láncot rendszeresen ellenőrizni kell. A kézműves olajfából készült ingaóráknál a rögzítés gyakran egy kampó becsavarásával vagy egy menetes rúd behelyezésével történik. Egy meglazult kampó megváltoztatja az inga tényleges súlypontját, ami zavarja a szellemkutató eszköz reakcióképességét. Azoknál a modelleknél, amelyek lánca rozsdamentes acél helyett sárgarézből készült, az izzadsággal való érintkezés hatására az idő múlásával enyhe feketedés jelenik meg a felületen: ez nem befolyásolja a szerszám pontosságát, szükség esetén nedves szódabikarbónával történő tisztítással visszaadható az eredeti fényesség.

Az olajfa az egyik legmegbízhatóbb esztergált anyag a jósló inga piacán. Nem helyettesít semmilyen követ, és nem állít semmilyen ásványtani tulajdonságot magáról. Azért ajánlott, ami valójában: sűrű, stabil, szép és jól fogható fa, amelynek fizikai tulajdonságai indokolják használatát a műszeres radiesteziában, minden retorikai túlzás nélkül.